Azon szerencsés néhány ország között voltunk, akik megrendezhették a The Hunting Party megjelenés előtti meghallgató buliját. A Warner és a Linkin Park Underground által szervezett exkluzív eseményre szerdán került sor egy adag pizza és néhány (az LP Soldiers fan club által toborzott) elvakult LP rajongó társaságában. A résztvevőket arra kértük, hogy benyomásaikat jegyezzék le, így születetett a tárgyban szereplő – és még számtalan hasonlóan frappáns, az albummal kapcsolatos – gondolat, amelyeket a Shortscore magazin szed hamarosan rendszerbe egy cikk erejéig.

Azt már sokszor hallottuk, hogy az új Linkin Park lemez minden eddiginél keményebb (de legalábbis máshogyan kemény) lesz, ez a felismerés azonban akkor öltött igazán testet, amikor először teszteltük a vízjeles audiót – teljes hangerőn. „Kick ass” – írja az egyik hallgató, és valóban, aki eddig nem tudta, hogyan viszonyul az együtteshez, az most egy meztelenre vetkőztetett hidegzuhany keretében döntheti el, hogy szereti-e vagy szereti-e. A tesztoszteronban gazdag, kemény hangzás végigkíséri a The Hungting Party-t, még kellemesebbé téve azt a néhány lágyabb darabot, aminek sikerült az albumig eljutnia.

A tökös új lemezről Mike Shinoda elmondta, hogy kezdetben felvett pár ’alternatív pop’ demót, amik a rádióba tök jól működtek volna, de aztán meglátott egy blogbejegyzést, aminek az volt a címe, hogy „A rockzene jelenleg egy kalap sz*r és még depresszív is”. Először válaszolni akart rá, de aztán rájött, hogy amit valójában csinálni szeretne, az nem az, amin dolgozik. Így a magukból soft indie-t és pop-ot ontó “rock” rádiókból kiábrándulva egy szélsőségesebb irányba vezette együttesét, visszanyúlva azokhoz a zenei alapokhoz, amik abban inspirálták őket, hogy zenekart alapítsanak.

Ez a visszanyúlás érzékelhető a The Hunting Party tinédzser dühvel átitatott, mégis progresszív dalain és kollaborátorain (Daron Malakian, Page Hamilton, Tom Morello), akik mintha a tagokban lakó 15 éves által megírt együttműködő-kívánságlistáról kerültek volna ki.

A The Hunting Party itthon június 16-án jelenik meg, addig is a szép számmal napvilágot látott kislemezekkel lehet ráhangolódni. Azt mindenesetre eláruljuk, hogy a lemez legkeményebb és leglíraibb dala is hátravan még.

Guilty All The Same (feat. Rakim)

Until It’s Gone

Wastelands

Rebellion (feat. Daron Malakian)