Szokták mondani egy rádió akkor sikeres, ha szívvel –lélekkel csinálják. Mi sem igazolhatná ezt a tényt jobban, mint a Miskolci Szinva Rádió, valamint lelkes csapatának tagjai. Talán nem túlzás, ha azt mondjuk és bizonyára egyet is ért velünk a Borsodi város lakossága, hogy igen nagy népszerűségnek örvend a rádióállomás, ebben a régióban.  Szerkesztőségünknek örömmel adott interjút i a Szinva rádió esti műsorának házigazdája Béres Szabolcs, aki elég régóta jelen van a rádiózás életben és az ország legjobb lemezlovasait faggatja minden héten.

Üdvözöllek Szabi!

Menjünk, vissza a gyökerekhez kérlek! Honnan indult a rádiós karriered?

Szabi: Ahogyan nagyon sok szakmabeli kollégám, először én is az iskolarádióban találkoztam mikrofonnal és azzal az érzéssel, amit a rádiózás ad, persze akkor még nem gondoltam arra, hogy az életem részévé fog válni ez a dolog. Miskolcon éppen idén 20 éve, hogy elindult a kereskedelmi rádiózás, és az első helyi rádiók megjelentek a piacon. Én is hamar hallgatója lettem az egyik adónak, a szüleim tudta nélkül pedig akár hajnalig képes voltam ébren maradni, csakhogy meghallgassam az esti műsort és kérjek egy zenét az éjféli kívánságműsorban. Később aztán állandó hallgatóként lehetőségem volt bemenni a stúdióba és mondanom sem kell, azt az érzést sosem fogom elfelejteni. Amit eddig csak a rádióban hallottam, azt ott láthattam teljesen élőben is. Elvarázsolt minden kütyü, ami ott volt előttem. Ekkor kezdődött el igazán az erősebb kötődésem a rádió és a rádiózás irányába. Aztán pár év kimaradt és 2001-ben az akkor főleg a miskolci fiatalok körében nagy népszerűségnek örvendő Sky Music (kábel rádió) rádióba jártam fel rendszeresen péntek délutánonként egy kedves ismerősömhöz, aki akkor már ott vezetett műsort, és amely rádióban az akkor még Miskolcon élő, mára pedig már méltán nagy népszerűségnek örvendő Cooky is dolgozott, mi több vezette a rádiót. Egy ilyen délután történt az is, hogy az ismerősöm műsora már véget ért ő el is köszönt, én pedig ott maradtam és szerintem csak néztem ki a fejemből. Kis idő múlva egy kérdés hangzott el felém, amire mai napig tisztán emlékszem. A Cooky tette nekem fel, hogy lenne-e kedvem az esti sávot megcsinálni, mert kiesett az ember, aki lett volna, és így este 7-től szabad a pálya. Persze, hogy igent mondtam nem törődve azzal, hogy azelőtt igazán sosem rádióztam ilyen komoly technikával és rádióban. Azt inkább hagyjuk milyen volt a műsor.. de ott akkor történt meg az első lépés, ami már több mint 12 éve tart. Sokat köszönhetek Cookynak akivel azóta is megmaradt a jó barátság és napi szinten tartjuk a kapcsolatot. Elmondhatom, hogy nagyon büszke vagyok rá, amit elért Magyarországon. Persze sok más akkori kollégának is köszönetet mondhatok, mert egy igazi jó csapat volt egy jó műhely ahonnan nagyon sok kitűnő rádiós került ki akár országos szinten is. Örök emlék marad számomra az biztos, Valahogy ilyen volt az indulás.

Mesélj nekünk egy picit a rádióról! Hogyan kerültél a csapatba? Mi vonzott téged a rádióhoz?

Szabi: Miskolcot hamar elhagytam,2003-ban már Tiszaújvárosban kezdtem el rádiózni mivel az addigi rádió Miskolcról Érdre költözött. Akkor még nem tudtam, de Tiszaújváros a második otthonom lett, hiszen majd 10 évet dolgoztam ott, ami nagyon sok szép emléket adott, és elmondhatom, hogy a megye egyik meghatározó adója lettünk. De ne fussunk még ennyire előre.. 2004-ben csörgött a telefonom az akkor már Érden üzemelő Rádió Junior-ból hívtak, hogy lenne-e kedvem felköltözni és a délutáni sávot vezeti ahol kívánságműsort kellene levezényelnem .Talán az addigi legnagyobb kihívás volt a rádiós pályafutásomban,mivel ez már egy nagy frekvencián üzemelő kereskedelmi adó volt és több pesti kerületben is fogni lehetett az adást,az M7-en pedig akár Velencéig is tudta az ember autóban hallgatni. Nagy falat volt tehát, de felköltöztem, és míg hét közben Érden dolgoztam addig hétvégén Tiszaújvárosban koptattam a mikrofon szivacsot. 2005-ben váltottam ismét, amikor több feladatot kaptam és több sávot a tiszaújvárosi rádiótól, így hazajöttem, és 2007-ig csak ott lehetett hallani. 2007-ben újabb lehetőség nyílt meg számomra egy miskolci rádióban vezethettem először kedd esténként műsort majd aztán minden délután valamint heti 3 esti sáv is az enyém lett. Igazán Miskolcon ekkor ismerhettek meg jobban engem is és a műsoromat is a hallgatók. 2011-ben egy újabb rádió, de már városon belül. Rá egy évre 2012-ben pedig végleg elköszöntem Tiszaújvárostól. A jelen 2013 októberétől számítható, amikor is a miskolci Szinva Rádió vezetőjét megkerestem azzal a kérdéssel, hogy mi lenne, ha áthoznám a komplett műsort a rádióba. a válasz igen volt, azóta pedig minden hétköznap este az ország vezető lemezlovasaival megpróbáljuk szórakoztatni a kedves hallgatókat, remélem sokak örömére.

Lehet-e tudni valamit a rádió esetleges terjeszkedéséről?

Szabi: Szerintem minden rádióban és, rádióért dolgozó ember azt szeretné, hogy az ő adójuk legyen a legjobb és azt hallgassák a legtöbben. Mi is arra törekszünk kollégáimmal, hogy ott legyünk nagyon sok miskolci életében nap mint nap. Jó úton járunk és hiszem azt, hogy az elvégzett munka meghozza gyümölcsét rövidesen. Addig is minden nap keményen megdolgozunk a sikerért. Ez egy csapatmunka, mert máshogy nem igen menne.

Mit jelent a neved előtt a Happyend Mix? Mit lehet erről tudni?

Szabi: A mai világban az egyik legerősebb reklám felület az a facebook, hiszen rövid idő alatt sok embert el lehet érni vele. Így nekünk, akik ilyen jellegű munkát végzünk különösen fontos a megjelenés és az hasonló kommunikáció. A Happyend Mix a műsor neve, ami 2003-óta létezik, akkor csupán a miatt neveztük egy, így mert a műsor este került adásba és “boldog napzárók” akartunk/akarunk lenni a hallgatók számára.

Elég régóta jelen vagy a rádiózás életben, ha jól számolok 12 éve. Mi az, ami még ennyi idő után is motivál és minden nap erőt ad neked, amikor beülsz a rádió mikrofonjai elé?

Szabi: Igaz közhely, de azt mondják, hogy ha a hobbyd a munkád, az már rossz nem lehet. Nagyon fontos a zene szeretete és a zene iránti alázat. De akkor azt még nem is mondom milyen érzés, amikor a piros on air lámpa felvillan és adásban van az ember… nagyon különleges, amit talán nem is lehet így szavakba önteni, hanem ezt át kell élni. Amikor hívnak és írnak neked, hogy jó volt a műsor, vagy amikor egy kisgyerek lerajzol téged, ahogyan ő otthon a rádió előtt ülve csak hang alapján elgondol milyen is vagy.. Ezek mind mind erőt adnak ahhoz, hogy minden nap ott legyek és beköszönjek a hallgatóknak. Persze vannak néha nehéz napok, amikor semmi sem sikerül, amikor nincs kedve az embernek, de akkor is a kis piros lámpa felvillanása után ezeket el kell felejteni és ki kell zárni, mert akkor nagyon nehéz lesz.

Mi volt a pályafutásod alatt, az a sikertörténet, amire a legbüszkébb vagy?

Szabi: Sok dologra büszke vagyok, amióta rádiózom. Sok mindent köszönhetek a rádiózásnak.. barátokat, Szerelmet és sok-sok örömet. Amire pedig mindig is jó szívvel fogok emlékezni, azt 2007-ben tettük meg a tiszaújvárosi kollégákkal. Forintos gyűjtést szerveztünk egy alapítvány számára ahol beteg gyermekeket ápoltak és gondoztak. Akkor vonták be hazánkban az 1 és 2 forintos érméket, mi pedig ezeket kértük a hallgatóinktól, hogy hozzák el nekünk vagy a város több pontján lévő perselybe dobják be. Nem kell mondanom az egész város velünk volt az akcióban. A gyűjtés végén pedig a helyi discoban egy hatalmas jótékonysági bulit rendeztünk, amit az én műsoromban fellépő ismert lemezlovasok tettek varázslatossá. Több mint 300 ezer forintot gyűjtöttünk össze a srácoknak és öröm volt nézni, ahogy velünk együtt örültek neki. Talán ez volt az, amit sosem fogok elfelejteni.

Minden héten az ország legjobb lemezlovasaid faggatod az esti műsorodban, melyben azért tudni kell hétről –hétre kérdezni. Mennyire jelent ez kihívást, nehézséget a karrieredben?

Szabi: Az ország élvonalbeli lemezlovasaival dolgozom együtt már több éve. Szinte mindenkivel nagyon jó a kapcsolatom, és többségüket barátnak is mondhatom. De amikor hozzám érkeznek, interjúra akkor mindig a műsor előtt visszamegyek olyan fél évet és megnézem pontosan, mik azok az újdonságok, friss információk, amit még én sem tudok, tudtam róluk. Amikor egy lemezlovas a műsorod miatt akár több órával hamarabb is elindul, akkor az a minimum, hogy felkészülten várom és képben vagyok vele kapcsolatban. Ez egyfajta magabiztosságot is kölcsönöz, ami nem rossz egy élő műsor alatt, mert ha valamit nem jól tudsz, az nagyon kellemetlen tud lenni, és ott esély sincs javításra. Készülök tehát mindig és ez így van mióta a legelső interjúmat megcsináltam.

Mik a terveid a közeljövőre nézve?

Szabi: Nagyon előre sosem tervezek, szeretem mindig az aktuális feladatokat megoldani. Persze vannak tervek és álmok, de azt addig nem akarom elmondani ameddig nem váltak valóra..32 éves vagyok, így lassan nem bánnám, ha jönne az utánpótlás. Ami a munkát illeti ott is vannak tervek, amiket remélem meg tudok még valósítani, hiszen az álmok arra valóak, hogy megéljük őket.

Köszönjük, hogy válaszoltál nekünk és sok siket kívánunk neked a jövőben is. 

Én köszönöm a lehetőséget! Pacsi.