E-heti vendégünk a több mint 10 éves zenei múlttal rendelkező Budapesti fiatalember Steve Valentine, akinek hangzásvilágát dinamikusság és gazdag dallam világ jellemzi, letisztult, elszállós kiállásokkal. Az általa készített munkák mind hangzásban mind koncepcióban felveszik a versenyt a külföldi producerekkel. Talán a szakmában az egyik legjobb példa arra, hogy fiatalkora ellenére is lehet valaki tehetséges, ha azt jól csinálja és kitart az elmélete mellett.

Üdvözöllek Steve!

Mesélj, nekünk kérlek a kezdetekről, hogyan csöppentél bele a Produceri életbe?

Sziasztok!

Engedjétek meg, hogy először is bemutatkozzak, okmányaim szerint Nyári Valentin Istvánnak hívnak, innen jött a Steve Valentine.
Akármilyen viccesen is hangzik, de ez az igazság: a zeneszerzés világába egy müzlihez járó alap zeneszerkesztő program segítségével csöppentem bele körülbelül 12 éves koromban.  Onnantól kezdve az alkotásvágy végigkíséri az életemet, és a mai napig nem hagy nyugodni.
Eleinte csak hobbi szinten foglalkoztam vele, de mára már minden szabadidőmet mondhatni a zeneszerzés tölti ki.
Kezdetekkor trance műfajban tevékenykedtem, de az újhullámos house engem is magával rántott, beszippantott.
A kezdeteknek köszönhetően a mai munkáimat is melodikus részekkel, elemekkel fűszerezem. Szerintem a nélkül mit sem ér az egész.
Úgy gondolom, hogy a közönség – legyen az itthoni vagy külföldi – a fülbemászó dallamot jegyzi meg, nem pedig a dobot, vagy tudom is én… a cintányért.
Zseniális dolognak tartom, hogy a semmiből, csupán elképzelésből, gondolatokból egy komplett dallam, zene születik, amit a későbbiekben az emberek dúdolnak, elismernek, szeretnek.
Mindig a ház építésével hasonlítom össze: az alap kiöntésétől (írásától) kezdve az utolsó elemig, a kémény elkészüléséig (masterelés), egy ötlet valósul meg, megfoghatóvá-, ez esetben hallhatóvá válik, és ez egy csodálatos dolog.
Nincs ezzel másképp a Soundtribe Records A&R managere sem, Chris Drifter cimborám, akivel a közös zenélést 2011-ben kezdtem. Nagyon sok közösünk jelent az elmúlt években, legfőképp tech-house kategóriában, melyet még, Umek és D.O.N.S. is elismert.
Kettőnk ízlésének keveredése egy teljesen egyedi, újszerű, néhol dallamos motívumokat megjelenítő, mégis ütős világot hozott létre, mint például a Jabocca feat. Eva Fenyvesi – Feel Yourself remixünk vagy Charlie Clubber – Feel The Music c. számára készült közös változatunk. Oldalakat írhatnék még a saját, illetve közös munkákról/remixekről, így hát nem is szaporítom tovább a szót, hagylak kérdezni is, aki kíváncsi a művekre, megtalálja a beatporton.

Elég régóta a szakmában tevékenykedsz már, és bátran mondhatjuk azt, hogy egyre sikeresebb leszel. Véleményed szerint mi szükséges ahhoz, hogy valaki megállja a helyét a szakmában és sikeres legyen?

Mindenféleképpen minőségi munkákat kell reprezentálni az adott zenei iránynak megfelelően, lehetőleg egyedit, ami belülről jön, ahhoz hogy valaki hosszú távon is megállja a helyét a szakmában.
A zene érdemi részét, a lelkét, melyet a közönség megjegyez, szeret és emlékszik rá – gondolok itt a dallamra, vagy például a kiállásra -ne ready to use sample packokból ollózzuk össze, hanem igen is, ha már erre vállalkoztunk, hogy zenét „szerzünk”, akkor NE innen-onnan csenjük el (az akkor már) „mű”-vet.
Ideig-óráig működik az efféle zeneszerzés, csak akkor lesz gond vele, amikor elfogy a sample pack, nagyobb figyelem irányul az adott „ollózós” illetőre, és ha esetleg befut, elvárják tőle az új zenéket, akkor majd rohan a szomszédba segítségért, tanácsért.
Elvégre, ha valaki előadónak tartja magát, akkor legyen is előadó, ne pedig álproducer, aki csak puzzle-t játszik a programban wav hangokból. Arra ott a müzlis progi 12 éveseknek.

Mi szükséges ahhoz, hogy valaki sikeres legyen?

Úgy gondolom, hogy a sikerességhez elég az imént említett tény is, csak az a kérdés meddig. A hosszú távú, masszív, töretlen sikerhez szerintem mindenféleképpen hosszú évek kellenek (például az önfejlődéshez, hangzás kifinomultságához, maradandó alkotásokhoz) és igen is a kapcsolatok is szükségesek, ugyan is csinálhat az ember bármilyen minőségi, jó zenét, ha azt csak a szüleinek tudja megmutatni, vagy a szűk környezetének.

A napokban olvastam egy cikket mely, szerint Martin Garrix írta, hogy neki az Animals előtt is volt már slágere.  Mi a véleményed erről, mennyire jellemző a hazai zenei életben, hogy a nagy nevek mögött nem biztos, hogy azok állnak, akiknek a nevük alatt megjelenik?

Jellemzőnek ugyan nem mondanám, bár hallottam egy-két olyan emberről, aki nem ért hozzá és ellenértékért cserébe mással íratja meg az adott zenét, viszont ezt a dolgot mindig is elítéltem, amikor a zene szerzője nem az, aki a pultba kiáll a közönség elé, és ezzel olyan sikereket zsebel be az úgynevezett „bábú” dj, hogy haja nincs annyi, arról nem is beszélve, hogy a töredékét sem fizette ki a valódi zeneszerzőnek, ghost producernek az évek során bekaszált összegből.
Ez olyan, mint ha a szakács a főztjére kapott dicséreteket a pincér zsebelné be, mondván, hogy ő készítette azt a finom ételt, amit elismernek…

Ha jól tudom, Johnes-al közös projekten dolgoztok, mesélnél nekünk erről?

Így van. Egy membránokat nem kímélő, igen csak ütős darab készül, mostani EDM hangzásvilággal.
Johnes, erőteljes, feszes alapja 100%osan passzolni fog az én melodikus atmoszférámhoz egy elektronikus környezetben.

A napokban napvilágot látott az új bootleged az egykori Rock legenda a Kiss – I Was Made For Lovin’ You feldolgozása.  Mi ihletett a feldolgozásához, hiszen az előző munkád is egy Rock sláger volt?

Ez így igaz. Az elmúlt 3 év alatt, hivatalosan megjelent több mint 100 saját zeném, remixem körül még nem tapasztaltam ekkora aktivitást, mint a „Bon Jovi – Livin’ On A Prayer” és a „Kiss – I Was Made For Lovin’ You” feldolgozásaim körül.
Ez a siker természetesen köszönhető a nevében foglaltaknak is, „rock sláger” és persze annak, hogy egy alapból is fülbemászós, akkoriban is kedvelt dalt, mostani, táncolható formába öntöttem.
Megmondom őszintén, különösebb, érdembeli változást, előrelépést még nem sikerült el érnem. Így jött az ötlet, hogy mi lenne, ha az eddigi évek során szerzett tapasztalataimat nem megint egy mindenki számára ismeretlen saját zenébe ölném, hanem egy már ismert zenét gyúrnék át, ami eddig nem volt rám jellemző. Hatalmas sikerük van, átütő erejű klubhimnuszokká váltak, számos magyarországi dj pörgeti őket és támogatnak.
Így hát mindenféleképpen fogok még készíteni feldolgozásokat, bootlegeket, de persze a saját pályáról és a közös projektektől sem feledkezek meg.

Mik a terveid a 2014-es évre?

Ami minden producernek/dj-nek: a közeljövőben minél nagyobb hírnévre szert tenni, a köztudatba bekerülni, ismertebb klubokban, fesztiválokon, teltházas bulik keretein belül megmutatni tehetségemet, és végül de nem utolsó sorban kijutni a Tomorrowland-re lehetőleg nem a közönség egyikeként. 

Sokan nem tudják, de a te nevedhez kötődik a SUNSET GROOVE is. Mesélnél nekünk róla?

Mario Rizzi gyerekkori barátom. Azonos érdeklődési körünk miatt 2006-ban kezdtünk el közösen zenélni, a „Nesze neked, Pete Tong” c. film hatására, mely egyértelművé tette, hogy nekünk House-t kell csinálni. Addigra már az irány megvolt.
Külön-külön 2003 óta foglalkoztunk zeneszerzéssel, míg én trance stílusban tevékenykedtem, Mario a 140 BMP + psytrance műfajt tartotta magáénak. Akkor még a Reason programmal írtuk a zenéket.
Nekem hatalmas meglepetés volt a gabonapehely mellé járó ajándék Dance ejay cd után.:D Pár év múlva váltottunk mind ketten a Cubase-re, mely a mai napig nagyon jó barátja mindkettőnknek. Sokat tanultunk egymástól.
A mára kialakult közös projektek House és Trance műfaj köré írhatók.
Első EP-nk, a Stereo Silence 2010-ben látott napvilágot az Ear Supply Recordings gondozásában. Ezt követték a Play To Stop , a Genesis és a No Fear EP-k.
2012 októberében jelent meg a Sweetest Sin kislemezünk, az Argentin Dbeatzion Records-nál.
2013 novemberében debütált legújabb szerzeményünk a Spinnin Star Musicnál, melyet Adriana Gold énekesnő kíséretében hoztunk létre.
Sajnos élethelyzeteink, munkahelyeink nem mindig engedték meg a közös zenélést az elmúlt hosszú években, így nem sokszor adódott alkalom a kooperációra.

Idén elhatároztuk, hogy ha távmunkával is, de erőteljesebben ráfekszünk a közös munkákra, mert igaz hogy ritkán, de ha összeülünk, mindig valami jó sül ki belőle, mint például az utolsó „Midnight Heat”
A jövőbeli terveink közt szerepel, hogy minél igényesebb és kifinomultabb zenékkel szórakoztassuk a közönséget hazánkban és külföldön egyaránt, illetve idén készülünk egy kis meglepetéssel is, de az egyenlőre még titok.

Véleményed szerint, ha egy fiatal Producer zenei ötletét szeretné ismerté tenni, kiadatni, merre induljon el? Nehéz manapság egy zenét megjeleníteni?

Attól függ, hogy hol, melyik kiadónál szeretne jelenni. Egy külföldi, nagy kiadónál, még jó zene esetén is, ismeretség nélkül nagyon nehéz, ugyan is egy nap tonnányi levelet kapnak, így kevés az esélye annak, hogy abban a percben mikor az adott demo beérkezik, valaki pont nézi a beérkezőket, és ha 5 perccel később ül a gép elé az illető, már a 40. oldalon vagy.
Egy jó tanács kiadóknak küldött demó esetén: megjelenés előtt mindenképpen írjunk hivatalos szerződést a kiadóval, mert sajnos én már beleestem abba a hibába, hogy ennek hiányában a bevételekhez azóta sincs semmi közöm.
Célszerű soundcloudra PRIVÁTban feltölteni a zenét, és csak a linket elküldeni. Miért?
1: azért mert személyesebb, jobban szeretik egyből meghallgatni, nem kell letölteni,
2: a feltöltő látja a lejátszások számát, és ha hosszú ideig 0 a lejátszás, akkor tudja, hogy nem a zenéjével van a gond, hanem azzal, hogy meg sem hallgatták. 
Én azt mondom, hogy nem szabad feladni, próbálkozni kell, és az elvem a következő: Ha kidobnak az ajtón, menj be az ablakon, előbb-utóbb eléred a célod. Olyan nincs, hogy nincs.

Köszönjük szépen a válaszaid, sok sikert kívánunk neked!

Én köszönöm a lehetőséget. Sziasztok!