Egész gyerekkoromban zongoráztam, vagy rajzoltam foci helyett. Többnyire képregényeket rajzolgattam és közben szólt a jazz. Már elsős koromban imádtam Oscar Petersont. A történethez tartozik, hogy apukám muzsikus volt, a bátyám is zenész lett.  Jómagam is kilenc évig tanultam klasszikus  zongorát.  Amikor felvettek egy rajztagozatos osztályba, végre annyit rajzolhattam, amennyit csak akartam, tehát elkezdtem komolyan szaxofonozni. Kilencvenháromban kaptam a kezembe az első hangszerem, azóta elválaszthatatlanok vagyunk a szaxofon és én.

A Szent István zeneiskolába jártam és a Teleki Blanka gimnáziumban   érettségiztem kilencvenhétben. Utána bekerültem egy blues bandába. Jártuk az országot, lassan pénzt is kerestem a zenéléssel. Toltuk a bluest füstös  motoros kocsmákban és óriási fesztiválokon. Tizennyolc évesen már muzsikáltam a Sziget Fesztiválon – akkor még Diákszigetnek hívták. A rock-blues gyökerek ott vannak a lemezemen is.

Elvégeztem a Postás jazz konzit – közben szereztem egy tanári diplomát – mozgókép és médiaismeret szakon. – Utána  felvettek a Zeneművészeti Egyetem jazz tanszékére. 2007-ben, a diploma koncertemen saját szerzeményemet, a lemezen is szereplő Meglepetés című számot játszottam. Akkor népzenei beütésű, free értelmezésben adtam elő. Azóta különféle formációkban különféle barátaimmal muzsikálok. 2007 óta a Ghymes együttes tagja vagyok, és a Rácz Aladár zeneiskolában tanítok. A Lulu a moziban helyzetjelentés arról, hol is tartok most.

Minden ember többféle személyiséget hordoz magában, változik a hangulata is. Én alapvetően vidám srác vagyok, kifejezetten optimista, derülátó ember, akinek persze időnként vannak mélypontjai is.  Nagyjából ezt próbáltam a lemezzel is megfogalmazni. Sokféle, de az mind én vagyok. Jellemzi az elmúlt öt évet – itt tartok most.

Kifejezetten rythm &blues-os, funkos szaxofonosnak tartom magam, ugyanakkor ki akartam szabadulni a kötött tradíciók szorításából, megpróbáltam ezeket a formákat a szokásosnál szabadabban kezelni. Hatalmas lökést kaptam a legendás  Orszáczky Jackie-től, akinek a hazai turnéján szaxofonoztam és játszottam az utolsó magyarországi koncertjén is. Felléptünk Erdélyben is. Nagyváradon Jackie bácsi csak lassú számokat volt hajlandó játszani – ilyen hangulata volt. Hat-hét koncert után döbbentem rá, hogy ugyanazt a blues nótát hat-hét teljesen különböző módon játszotta.  Rájöttem, hogy a bluest, amiről mindenki azt mondja, hogy rendkívül kötött szabályai vannak, tulajdonképp bárhogy játszhatod. Ezt az utat próbálom én is, a magam képességei szerint folytatni.

Jász andrás: szoprán- és altszaxofon, fuvola, ének, vokál
Sebestyén Áron: billentyűs hangszerek, vokál
Szabó Tamás: dob, ének, darbuka, vokál

Vendégek
Pély Barna: ének, gitár
Csemer Boglárka: ének, vokál
Bartha Zsolt: elktromos és akusztikus gitár
Bede Péter: tenorszaxofon, klarinét
Hock Ernő: nagybőgő

Belehallgatás: http://dalok.hu/lemez/id/3128
Info itt.