‘Hello’ interjú: Beszélgetés Karányi Danival az új dalról, fellépésekről, személyes élményekről, remixekről és a 2013-as tervekről.

– Remélem jól vagy! Első és egyben bemelegítő kérdésem az lenne, hogy mesélj picit arról, hogyan is kerültél közel a zenéhez? Hogy jött ez, hogy DJ, esetleg Producer leszel? Mikor fogalmazódott meg benned és milyen utakon jártál eddig?

Klasszikus zongorát tanultam gimnázium előtt még és mivel volt egy zongoránk, így otthon is tudtam gyakorolni, meg kísérletezni vele. Emellett nagyon szerettem Apám lemezeit, sok Pink Floyd-ot, Genesis-t, Yes-t, jazzt, meg egyéb pszihedelikus rockzenét hallgattam és igazából ezek miatt a lemezek miatt kezdtem el érdeklődni igazán a hangszerek, azon belül is inkább a szintetizátorok és gitárok iránt. 2003-ban jelent meg az első lemezem, az Oktogon, majd 2005-ben a Digital Digital, 2008-ban az Aerodynamics lemezek, meg idő közben sok-sok kislemezem. Az idei év tehát egyben jubileumi év is – idén fogjuk ünnepelni az első albumom 10 éves évfordulóját.

2005 óta djzem, a DJ szettjeim sokszor eléggé eltérnek attól, amilyen zenét írok. Míg a produceri munkáim önmegvalósítások, a djzés (és live-ozás) inkább a kapcsolatom a közönségemmel. Kísérletező szellem vagyok és nem csak szórakoztatni szeretek, hanem merész alternatívát mutatni, mint amit itthon megszokott a mainstream közönség.

– Sokáig, – ha jól tudom – majdnem 4 évig nem készítettél dalt. Volt ennek valami különösebb oka? Hogyan történnek ezek a dolgok?

Egyszerűen nem volt mondanivalóm 🙂 Rengeteget írok zenét, de kevés olyat, amit én magam is igazán jónak ítélek meg, így nagyon megválogatom, mit adok ki a kezeim közül végül. Ez sokszor évekbe telhet és hiszek abban, hogy inkább kevesebb, de olyan zenéket készítsek, olyan kollaborációkat hozzak össze, melyek nem csak egy szezont érnek meg, hanem hatnak is az emberekre több éven át. Ezért fontos számomra a dal kivitelezése, a videóklip, a megjelenés ütemezése, a kampány, a remixek alapos megválogatása, a szponzoraim hitelessége, a DJ szettjeim minősége és minden egyéb, amit a zenéim köré építünk. Hogy ez hogyan alakul nálam pontosan, arról a ‘Hello’-t megelőzően, egy 6 részes dokumentumfilm sorozatot is készítettek. (www.youtube.com/watch?v=vqrBTF6gpqQ)

– Hogy találtátok ki a Carbonfols énekesével Balázzsal, hogy együtt fogtok dolgozni? Mi a történet?

Balázzsal elég régről ismerjük egymást, dolgoztunk már közösen reklámkampányon is. Igazából Balázs keresett meg engem tavaly tavasszal, hogy készíthetnénk egy dalt közösen. El is kezdtünk dolgozni nyáron és három dalt is írtunk, de ebből a Hello-t tartottuk mindketten igazán ütősnek, a többit kivágtuk a kukába :). Balázzsal ritka jó összhangban vagyunk, érezzük egymás gondolatait és nagyon inspiratívan hatunk egymásra, így a dal, az arculat, az ötletek mind ‘majdhogynem’ maguktól álltak össze a kezeink között.

– Úgy tudom készült a napokban remix lemez is. Kik készítettek remixeket a dalra eddig és milyen remix tervek vannak még a fejedben?

A kiadványra fontosnak tartottam, hogy olyan magyar producerek és DJ-k készítsenek remixeket, akik között ismertek és kevéssé ismert, de karakteres és a maguk műfajában minőségi előadók. Szerintem fantasztikusan jó átdolgozások készültek!

Készített remixet Lotfi Begi (Compact Disco), Kovary, Zoohacker, We Plants Are Happy Plants, az újhullámos DJ-k közül a Stamusic., Tollner Máté (Lavalava), TMX (Kollektiva), és Seres (NVC / Girly) is nu-disco, deep-house, house, bass house műfajokban elsősorban. A kiadvány elsősorban hallgatós / rádiós verziókat tartalmaz majd, de mindegyik remix klub verzióban is letölthető lesz majd.

Nagyon nehéz volt a válogatás, mert rengeteg király remix készült és még így sem fért fel az összes a kiadványra, így elképzelhető, hogy nyár elején kiadunk egy második kiadást is majd.

– Dani, Neked van kedvenc külföldi példaképed, akinek – mondjuk – Te is szívesen készítenél egy remixet, ha úgy jönne ki rá a lépés? Egyáltalán milyen zenéket hallgatsz magánemberként szívesen?

Mostanában a német house producereket bírom a leginkább, meg a nemzetközi deep house vonalat. Őket mostanában nagyon bírom: Pachanga Boys, Rampue, Egokind, Chaim, Oliver Schories, Justin Martin, Whomi, Hosh, Major Lazer, Cloude Van Stroke és még sorolhatnám estig 🙂

Magánemberként mostanában inkább klasszikus zenét hallgatok (Steve Reich, Mozart, Rachmaninoff), de most rákaptam az új Depeche Mode-ra, meg továbbra is nagyon bírom a rockzenét is és sok év után végre van pár kifejezetten jó magyar zenekar is.

– Milyen nagy sztárok mellett léptél fel az utóbbi években és kik azok, akik inspirálnak Téged a munkád során?

Legutóbb épp James Zabielával, de korábban James Lavelle (Unkle), Timo Maas, Roisin Murphy, Tiga és sok más remek DJ-vel is játszottam már. Élő technikai trükkök szempontjából James Zabielát említeném egyértelműen – ő nem csak remek producer, de kifejezetten látványos és technikás élőben is.

– Sokan ismernek Téged, hiszen a rádiók játsszák a dalaid még vidéken is, még a régi “My Baby My” esetleg már az új “Hello” is ismerős lehet azoknak, akik ezt a cikket olvassák, de a zenei szettjeidet főleg fesztiválokon lehetett eddig hallani és nehezen nyitottál klubok felé. Most 2013-ban milyen terveid vannak fellépések ügyében, és mit üzennél azoknak a klub tulajdonosoknak, akik esetleg még nem ismernek téged, de szeretnének Feléd nyitni?

Az elmúlt négy évben csak nagyon kevés fellépést vállaltam el, mert nem volt új felvételem és nem is nagyon szerettem volna ezért előtérben lenni.

Aktív időszakaimban (mint most, a Hello idén januári megjelenése óta is) többet járok országszerte klubokban, szeretek új helyeket kipróbálni, de köztudottan nem az a típus vagyok, aki minden klubban fel akar lépni. Tudatosan építjük az ismertségünket, a célom, hogy minőségi és újszerű zenéket ismerjenek meg az emberek.

Tíz éve folyton feszegetem az itthoni lehetőségeket és az embereket alapvetően (bárki bármit is mond) én nyitottnak látom az újra, mert a jó zene mindig megtalálja a saját útját.

Amikor hat évvel ezelőtt a Balaton Sound-on egyedüliként 4 napon át minden nap délután játszottam minimal house-t elsőként 40-50 embernek, nem nagyon irigyeltek a DJ kollégáim. A rákövetkező évben már én ragaszkodtam hozzá, hogy szabadtéri színpadon, délután játszhassak, a felajánlott party arénás fellépés ellenében – délután 4-kor több száz embernek játszottam már ez évben. Azóta a Balaton Sound-os délutáni bulijaim már közel 800 fős délutáni bulik, sok kommentet és üzenetet kapok mind a mai napig, hogy csak ezért a délutánért jönnek egyesek a fesztiválra.

Meggyőződésem, hogy közönséget és a rajongókat nem kiszolgálni kell, hanem változatosan szórakoztatni, olykor meglepni, mert az emberek nem hülyék és nem várják el, hogy csak azt kapják, amit már megszoktak. Aki ennek ellenkezőjét állítja, nem akar és valószínűleg nem is tudna változást hozni, pedig ez csak szemlélet kérdése. Nekem ez a hozzáállás bevált. Immár tíz éve.

– Egyébként Te teljesen pontosan annak idején, ha még jól emlékszem techno szettjeidről voltál inkább híres. Jelenleg milyen irányzatok felé hajlassz, hogyan jellemeznéd a zenei stílusod? Mit lehet majd tőled hallani, ha vidéken elmegyünk egy KARANYI szettet meghallgatni? Mire lehet számítani?

Igen, volt egy időszak, amikor eléggé tech-house és techno irányba mozdultam el – imádtam a nyers erőt, meg a feszes tempót, de az utóbbi 2 évben inkább a deep-house irányába megyek. Itthon rohamosan terjed ez a műfaj a mainstream műfajban is, ami azért új és izgalmas, mert a house-ról alkotott általános véleményt változtatja meg.

Az én szettjeim manapság visszafogottabbak, összetettebbek, de ugyanakkor sokkal dinamikusabbak is, mint korábban. Ez a műfaj nem arról szól, hogy ráajánlj az előző dalra mindig, hogy hangosabb és veretősebb legyél, hanem hogy dögösebb, játékosabb és stílusosabb legyen a zene. Míg korábban a DJ szettjeimből kifejezetten kigyomláltam minden vokális témát, most kifejezetten sok énekes zenét játszom. Talán nem véletlen, hogy az utóbbi időben drasztikusan megnőtt a női rajongóim száma is ezzel párhuzamosan :).

– Mintha megtáltosodtál volna az utóbbi hónapokban! Gurulnak a zenei projectjeid, megy a ‘Girly’ rendezvényetek, – nagy érdeklődéssel – a Corvin tetőn és úgy hallom, nyáron óriási dolgok fognak történni! Milyen terveid vannak 2013 évre, amikről szeretnél beszélni?

Ez a négy év kihagyás a közönségemet érzékenyen érintette – nem volt olyan hét, hogy ne kaptam volna levelet vagy kommentet a Facebookon, hogy mikor lesz már új dal, mikor játszom Budapesten kívül is. Idén bőven kárpótolni szeretnék mindenkit, akik hiányolták zenei munkáim, főként, mert az idei év egy 10. jubileumi év is.

A ‘Hello’ remix lemez márciusban jelenik meg (több, mint 12 remix-szel), de már javában készül a ‘Hello’ videóklip is, ami még április elején a tervek szerint látható lesz. Ez szintén egy elég újszerű és elektronikus zenéhez nem megszokott technikával készülő videó lesz, amiről hamarosan fogunk bővebben is írni.

Ezen túl még idén jön a “Antology” is, ami az eddigi legnagyobb zenei projektem lesz – rengeteg vendégelőadóval, egy több órányi, giganagy zenei megjelenéssel és hozzá kapcsolódó aktivitásokkal. Egyelőre nem mondhatok róla többet, de nem csak az én munkásságom szempontjából lesz rendhagyó – eleve formabontó, országos aktivitással készülünk.

Emellett van még egy új, szintén elég nagy ívű projekt tervünk, ami várhatóan csak 2014 első negyedévében lesz hallható (és látható).

– Ha már nagyon sok a stúdiózás és sok a munka, hogyan szoktál lazítani? Mi az a dolog, ami Téged teljesen kikapcsol? Esetleg, valami extrém dolgot kell csinálnod ahhoz, hogy ellazulj? ‘Mittudomén’ :)? Lehet bázisugró vagy ejtőernyős vagy?? 😀

Nagyon szeretek utazni – főleg távol-keletre és a közel-keletre. Engem az aktív utazás pihentet és tölt fel a leginkább. De emellett szeretek kicsi, de új dolgokat kipróbálni, megtanulni. Korábban jógáztam, aztán elkezdtem kung-fuzni, tavaly előtt megtanultam gitározni, tavaly meg elkezdtem makettezni. Szinte bármit kipróbálok, ami előre visz, inspirál és valamilyen más módon mozgatja meg az agyamat. Igazából nem nagyon szoktam pihenni sosem: gyerekkoromban is hiperaktív voltam – ezt a nyughatatlan, folyton tevékeny tulajdonságomat innen örököltem meg valószínűleg.

– Ha Neked kellene választanod, melyik legendás zenét, vagy mixet, vagy Remixet lőnéd ki az űrbe, hogy ezzel hirdesd az elektronikus zenét? 🙂

Noha biztos valami aktuális veretést várnál, én inkább valami örök érvényűt lőnék ki. Ilyen “Steve Reich – Music for 18 Musicians” (itt meghallgatható az egész: www.soundcloud.com/cowslikegrass/music-for-18-musicians-2) műve, amiben minden benne van: az elektronikus minimalista zene alapja, de ugyanakkor klasszikus zene, lenyugtatja az embert, de k*rvára inspiráló, és az ember a hallgatása közben úgy érezheti, világokat tud teremteni. Legalábbis én így érzem 🙂

További infók: , +36-30-20-50-100

Forrás: www.kriszfoto.hu