Ha megírtad a „világ legjobb zenéjét” még akkor sem érsz célba – Dombi & BlasTone interjú

Dj Dombi:

Dombai Gábor vagyok, Jászberényben születtem és ott nőttem fel, jelenleg Kecskeméten élek és tanulok. Már gyerekkoromban is észre vehető volt, hogy a zene jó hatással van rám.

Középiskolában kezdtem el jobban foglalkozni a zenéléssel. Heti rendszerességgel üzemeltettem egy műsort az iskola rádióban. Ekkor jöttem rá igazából, hogy én ezzel szeretnék foglalkozni. Elkezdtem megtanulni a szakma összes csínját-bínját. Először számítógépes program segítségével megtanultam a ritmusra keverés technikáját, majd szert tettem az első saját dj pultomra.

Először helyi születésnapokon és magán szervezésű bulikon volt lehetőségem megmutatni tudásom. Ezek után több helyre hívtak, Jászberényben és környékén, például a jászberényi Insomnia Cafe & Bar-ba. Ez idő alatt saját zene készítésébe vágtam a fejszét. 2013-ban az első saját művem a Hysteria Records online ranglistáján 1200 feltöltésből az 5. helyet érte el. Kecskemétre költözésem miatt, lehetőségem nyílt a Főiskola által szervezett bulikon is fellépni.

BlasTone:

Fáczán Balázs vagyok Jászberényből, fiatal korom óta közel áll hozzám a dj szakma, mivel édesapám is kiskora óta ezzel foglalkozik. 14 évesen otthon kezdtem el tanulni a zenélés művészetét. Pár saját szervezésű buli után felköltöztem Budapestre tanulni. BME Kollégiumában 2 éven keresztül szerveztem bulikat, emellett 2 éven keresztül az egyetemi rádióban saját műsort vezettem.

Első komoly lehetőség számomra a hatvani Club Sixty volt, ahol több éven keresztül, mint rezidens dolgoztam, emellett Budapest és Jászberény környékén több helyen is megfordultam. 2012-ben a Club Play jelenlegi rezidens párosának (Twins) dj versenyét megnyertem, ahol közönség díjat is kaptam. 2014-ben pedig a Magyar DJ Szövetség által szervezett dj versenyen értem el döntős helyezést, a gyöngyösi Karma Exclusiveban. Eközben folyamatosan dolgoztam saját készítésű zenéken. Első megjelenésem a Jetrack Music Records szárnyai alatt került kiadásra.

2014 nyarán a Coca Cola Strandparty roadshow keretein belül lehetőségem volt országszerte több helyen fellépni több neves hazai DJ-vel.

Üdvözöllek benneteket!

Ha jól tudom ti azért már elég régóta tevékenykedtek, ki-ki a maga szférájában. Térjünk vissza a kezdetekhez, hogyan ismerkedtetek meg egymással?

Dombi: Egyik ismerősünk bulijába voltunk hivatalosak, ahol Balázs zenélt. A buli elején már rögtön megfogott a zenei stílusa, ezért odamentem hozzá. Elkezdtünk beszélgetni, majd kiderült, hogy nagyjából egyezik a zenei ízlésünk, ezért megbeszéltük, hogy elkezdünk egy közös projekten dolgozni. Eleinte pár közös bulit hoztunk össze, majd pedig leültünk közösen az Ableton elé és így született meg az első közös remixünk, Hardwell – Arcadia című zenéjére.

 

Véleményetek szerint mennyire nehéz a mai világban helyt állni zenei pályán? Mi szükséges ahhoz, hogy valaki sikeres legyen a szakmában?

Az elmúlt évekhez képest jóval nehezebb érvényesülni a DJ szakma folyamatos népszerűsödése miatt. Régebben, ha Dj-ként szerettél volna dolgozni, kénytelen voltál komoly pénzeket befektetni az eszközökbe. Manapság jóval kevesebb ráfordítással el lehet kezdeni zenélni és az új zenék is sokkal könnyebben elérhetőek, mint régebben. Tehát elkezdeni könnyebb, de az igazán nagy kihívást a fejlődés és az előrelépés jelenti.

Úgy gondoljuk, hogy ma már nélkülözhetetlen a saját track vagy remix. Ha csak más zenéit kevered, akkor nagyon nehéz előrelépni, mivel a mai emberek sokkal könnyebben hozzáférnek a világsztár Dj-k mixeihez, és ha választhatnak, hogy egy világsztár mixét vagy egy újonnan alakult jászsági DJ-duó mixét hallgatják meg, akkor nem nagy rejtély, hogy melyiket fogják választani. Ezért kell valami olyat alkotni, ami felkelti az emberek érdeklődését irántad.

Ha megírtad a „világ legjobb zenéjét” még akkor sem érsz célba, mert azt ma már nem elegendő kiposztolni, mert annyi új zene jön ki, hogy elveszik a tömegben. Az emberek pedig itt is inkább a már jól ismert Dj-k zenéit hallgatják meg, mint egy noname-et. Hogy kiemelkedj a tömegből kénytelen vagy kiépíteni egy kapcsolatrendszert olyan emberekkel, akik tudnak segíteni neked eljuttatni a zenéd a közönséghez. Ha a zenei piacot egy város vízrendszeréhez hasonlítjuk, akkor a zenédet be kell dobni a víztoronyba, hogy a te zenéd folyjon minden csapból.

Ha így már szereztél magadnak nevet, akkor jöhetnek a fellépések. Viszont ott már más „terméket” adsz el. Ahhoz, hogy tartósan sikeres legyél az előadott szettednek is ugyanolyan profinak kell lennie, mint amilyenek a zenéid. Alap, hogy pontosan keverj. Emellett érezned kell, hogy milyen zenére vevők az emberek és folyamatosan tartanod kell velük a kapcsolatot. Erre viszont a legjobb módszer, ha konferálsz. Sokkal jobban fognak figyelni rád és a zenédre, ha megszólítod őket. Az internetnek köszönhetően, a Dj-k mára vesztettek abból a szerepükből, hogy ők mutatják be a közönségnek az új zenéket. Az emberek sok esetben csak nagyon nagy sztároktól fogadnak el eddig ismeretlen, új zenét úgy, hogy az nincs bekonferálva.

Ami a legfontosabb…nincs pihenő!!! Ha éppen nem hétvége van, és nem zenélsz valahol, akkor is jelen kell lenned a közösségi oldalakon. Mindig dolgozni kell valami újon, mert ha nem generálsz tartalmat, akkor elfelejtődsz.

 

Merre tartunk, az elmúlt évekhez képest jobb vagy rosszabb lett a helyzet a szórakoztató iparban?

Az elmúlt évekhez képest kevesebb az olyan ember, aki megengedheti magának, hogy minden hétvégén bulizni menjen. Ezáltal népszerűbbé váltak az egyszeri bulik, ahol van valami nagy durranás, mint a hétről hétre üzemelő klubok. Emiatt a klubok is rákényszerültek arra, hogy minden héten hívjanak extra fellépőt a rezidenseik mellé. Az is megfigyelhető, hogy inkább leszerződnek hosszútávon több nagyobb DJ-vel és rotálják őket hétről hétre, minthogy egy kevésbé ismert helyi tehetséget foglalkoztassanak minden hétvégén. Ezáltal a feltörekvő és az ismert lemezlovasok között egyre nagyobb lesz a szakadék, amit nagyon nehéz valamilyen segítség nélkül megugrani. Ezért az elmúlt évekhez képest sokkal jobban számít az, hogy mekkora és milyen kapcsolatrendszerrel rendelkezel és, hogy mekkora médiatámogatás van a hátad mögött. Az előzőek együttes hatására egyre több világsztárral lehet találkozni az ország nagyobb klubjaiban, ami mindenképpen minőségi fejlődésnek mondható.

 

Legújabb alkotásotok, Wellhello – Sokszor Volt Már így című slágere. Miért pont ezt a dalt választottátok? Mi volt a célotok a dal átdolgozásával?

Imádjuk a Wellhellot! Véleményünk szerint a srácok hatalmas űrt tömtek be a hazai zenei piacon. Előttük nem nagyon volt olyan együttes, amely átmenetet képez a pop és az underground hip-hop között.

Kizárásos alapon dolgoztunk. A Rakpartra és az Apuveddmegre már Tomy Montanaék készítettek átdolgozást. Erre, és a Juróp Toura még nem volt átdolgozásuk. Utánajártunk és ők a Széthagyott Ruhákra szeretnének. Nekünk így maradt ez a kettő, és meg is csináltuk mindkettőt.

A cél az volt, hogy be tudjuk illeszteni a szettünkbe a Wellhello új számait, és ehhez kénytelenek voltunk egy kicsit átalakítani, viszont nem akartunk túlzásba esni, mert így is nagyon kevés az olyan magyar klubzene, amelyet a közönség tud énekelni.

 

Hogyan tovább? Mik a tervetek a közeljövőre nézve?

Nemsokára, március 12-én fog megjelenni az első közös trackünk az Audio Bitch Recordsnál Beat Time (Never Let You Go) címmel. Ezúton is szeretnénk megköszönni a dal elkészítésekor nyújtott sok segítséget Saby Davisnek és Tomy Montananak.

A továbbiakban keressük az új hangzásokat. Keressük a remix és fellépés lehetőségeket is. Szeretnénk néhány emberrel közös dalt írni. Voltak páran akik jelezték, hogy szívesen leülnének velünk közösen dolgozni, és persze mi is érdeklődtünk nálunk elismertebb Dj-knél. Egy szó mint száz, dolgozunk tovább keményen.

Szeretnénk megköszönni nektek is az interjúlehetőséget.