Düh, szerelem, elfogadás és rengeteg munka a WatchMe kislemezében

Watchme Vonalkód

Itt az On the stage

Nemrégiben előrukkolt első magyar szövegű dalával, egyben ötödik klipjével a WatchMe. A 2016-os Veszprémi Utcazene fesztivál győztes csapat pedig továbbra sem unatkozik, ugyanis megjelent a banda első EP lemeze. Ebben az albumban a düh, a szerelem, az elfogadás mellett rengeteg munka is ott lakozik.

A négy dalt tartalmazó On the stage album címválasztásáról a WatchMe zenekari vezetője, Baracskay Rita így mesélt: „A színpad több dalunkban is megjelenik, mint motívum. Továbbá azért is választottuk ezt a címet, mert minden fontos és meghatározó élményünk a színpadhoz köthető. Hogy ott állhassunk a stage-en sok-sok áldozat kell és talán egy párat meg is tudtunk fogalmazni a lemez számaiban.”

És akkor itt az idő, hogy megtudjuk, miként vélekednek a számokról a csajok:

ALL NIGHT:
„Egy állásinterjú előtt pár órával leültem, hogy utánanézzek az adott területnek. 10 perc után az őrület határára kerültem az unalomtól. Rettegtem, hogy ennyi lesz számomra az élet. Kosztümök, karórák meg a vállalat. Az volt bennem, hogy inkább kövessek el hibákat, legyen minden bizonytalan, de legalább igazi. Inkább az ördögeimmel táncikálok esténként, mint hogy kosztümös, hamis angyalkákkal bújjak össze délutánonként. Az interjúra végül nem mentem be.” (Rita, szaxofon-zenekarvezető)

NAKED MAN:
„2015. április 16-án egy koncert után Rita odaszaladt hozzám. Köszönés nélkül, se szia, se gratulálok – amúgy ez gyakori szokása a lánynak – hozzám vágott egy már eléggé összegyűrt lapot. A címen először nagyot csodálkoztam: Meztelen férfi. Az első dalszöveg kezdeménye volt a Naked Man, akkora már csurgott belőle a sok ötlet. Annyira vágytunk a saját projektre, hogy másnap elkezdtem a szövegre dallamot írni.” (Szelina, ének)

MAYBE:
„Ebben a dalban a hozzá készült videó a legkedvesebb nekem. A barátaink segítettek benne, a lakásom alatti kávézóban vettük fel a snitteket. Nagyjából minden elromlott, feldőlt, robbant, lemerült, elaludt és elfogyott. Botrány jó nap volt.” (Rita, szaxofon-zenekarvezető)

VONALKÓD:
„Még a Veszprémi Utcazene Fesztiválra tartva, a kisbuszban hallgattuk a DSP mobiltelefonnal felvett első verzióját. Végleges formáját azonban decemberben nyerte el a dal, amikor Busa Pistával is kiegészültünk. Márk otthon megalkotta az alapötletét, elhozta egy próbánkra és erre igyekeztem én változatos, mégis megjegyezhető melódiát írni. Az elején féltem, hogy sokak számára túl kemény lesz ez a dal, de mára örülök, hogy a Vonalkód elgondolkodtatja az embereket.” (Szelina, ének)
„Néha teljes káosz van az emberek fejében, hogy milyen módon simuljanak és mégis mihez, és egy kicsit meg akartuk piszkálni, provokálni akartuk a népeket azzal a gondolattal, hogy simán jó vagy úgy, ahogy vagy. Az alapján működj, ami szerinted helyes és ne a társadalom szabályai és elvárásai szerint, mert azok egyre betegebbek. Szerintem az ma már teljesen elfogadott, ha valaki kényelmetlenül érzi magát a mai húspiacon. A Vonalkód, mint metafora alapvetően tőlem indult, de valószínűleg már sokan használták szimbólumként. Sok mindent kifejezhet, a fogyasztói társadalmat, a több kell és mindig új kell, miközben elhagyjuk a régi hozzáállást.” (Rita, szaxofon-zenekarvezető)

Hogy Rita kiknek ajánlaná ezt a korongot? „Azoknak ajánlom, akiknek van már egy kialakult véleménye a környezetéről, a világról. Aki szereti megélni a dolgait, és nem retteg attól, hogy éljen. Düh, szerelem, elfogadás és nem utolsó sorban rengeteg munka van ebben az albumban.”